A nagyot váltó embereket csak csodálni lehet. Aki mer, aki bátor, aki csinálja. Vojnits Aliz esetében pedig az elképesztően jó festmények pedig sokkolóan hatnak az emberre, meg akarja tudni, ki is ez az új lány a magyar képzőművészet egén. 
Alizt sales-es munkája kapcsán ismerik a legtöbben, sokáig dolgozott hazánk egyik legnagyobb kiadójánál. Aztán még is úgy döntött, máshogy folytatja az életét, tizensok év hirdetésekkel töltött idő után elképesztő festményeket alkot most:
"Kevesen tudják, de én beleszülettem gyakorlatilag a képzőművészetbe. A szüleim festőművészek, így már kiskoromban őket lestem hogy festenek, alkotnak együtt a műhelyben.Szinte biztos volt, hogy egyszer én is komolyabban elkezdek vele foglalkozni, csak nem voltam meggyőződve arról hogy ezzel kéne kezdenem a pályafutásomat, mert nem éreztem annyira biztonságos tervnek azt hogy ebből éljek meg. Így biztosabb vizekre eveztem és belevetettem magam a sales világába. Kicsit elhúzódott, mert 14 évet szinte csak ezzel foglalkoztam a Central Médiacsoportnál, persze mindig rám jött a festhetnék így sok bútor, fal és festmény készült ez idő alatt is. Tavaly merültem bele jobban, és azóta idén ősszel teljesen elköteleződtem a festés mellett. Úgy érzem jó időben léptem, mert a sales munkámnak köszönhetően nagyon sok értékes kapcsolatra és tapasztalatra tettem szert, és a művészet mellé ez sem hátrány. Most jött el az idő és nagyon sok tervem van még amit szeretnék megvalósítani a festésen keresztül."
Aliz még ovis volt, amikor már erősen látszott, érdekelni fogja a képzőművészet, térben ábrázolva rajzolta a házakat, iskolásként pedig sok rajzversenyen vett részt és végzett a kerületből az első helyen. Azt mondja, azóta szinte nincs megállás, de ezt azért valamennyire a család is predesztinálta:
"Apukám Vojnits Attila festő és anyukám Perei Gabriella bútorműves- restaurátor szakon végeztek a Kisképzőben. Mindketten minden nap otthon festettek én meg néztem őket olajfesték illatban (ez számomra egy meghatározó emlék) és hígító mámorban úszva, hogy óráról órára mik bukkannak fel újonnan a vásznaikon. Sok minden mást is festettek, cégéreket különböző helyekre, éttermeket, aztán volt hogy én is mentem már segíteni a nagyobb projektekbe. Innen szereztem a falfestéshez a tapasztalatot, igazából vakolni tapétázni gipszkartonozni is tudok már". Anyu a Pannónia Filmstúdióban folytatta iskola után, innen már nem nehéz kitalálni hogy van egy különleges kötődésem egy bizonyos itt készült remekműhöz amiben anyu rajzoló volt.. Ternovszky Béla által vezetett Macskafogó 1. produkciója. Grabovszky figura mozgás-animációi az Ő munkáját dicsérik. Később textiljátékokat tervezett, készített és forgalmazott szerte az országban .. Aztán berobbant a happy box, ezért váltania kellett, és olajképeket kezdett el festeni. Apu kisképző után tovább tanult Egerben a tanárképző főiskola rajz-földrajz szakán. Leginkább zenei témájú képeket készít mivel ő maga is zenész. Így sokszor külföldön különböző zenei fesztiválokon is megfordultak a képei, együtt játszott Frank Zappa dobosával és sok más híres zenésszel is, emellett volt kiállítása Svájcban , Németországban is. Így hol kiállításon hol koncerteket hallgatva vagy fesztiválokon barangolva töltöttem gyerekkorom mindennapjait.."
Természetesen Aliz nagyszüleinek történetében is fellelhető a képzőművészet és mellette jó sok pezsgő is:
"Nagypapám, Vojnits Richard a két világháború között készített egy Törley Pezsgő címkét. Az ismeretséghez nyilván köze van a szerelemhez, mivel az egyik Törley fiúnak Vojnits lány lett a felesége. Ez a hozomány is segítette a Törley pezsgő gyártás beindítását egyébként. A papa Münchenbe járt a Für Angewante Kunstba scenika szakra (színpad és kosztüm tervezésre) sajnos nem tudta elvégezni, mert közbeszólt a 2. Világháború."
Aliz nem tagadja, hogy néha annyira átszellemül, hogy a nagy koncentrációban alkotás közben fura pózokat vesz fel és annyira áthatja az alkotás öröme, hogy sokszor csak azt se veszi észre, hogy már nagyon éhes vagy szomjas, de ez okozza neki az egyik legnagyobb örömet, ráadásul, most készül is valamire.
"Igen, ez újabb nagy ugrás, ugyanis november 24-én 7 órától a Millenárison a Zsiráf Budában nyílik az első kiállításom. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy Szabó Borsikának és Boros-Potocky Daninak, hogy támogatnak ennek megvalósulásában. Mindenkit szeretettel várok. Ami a hosszú távú célokat illeti, mivel számomra ez okozza az egyik legnagyobb örömet és úgy látom mások szemébe is örömet tudok csalni, szeretnék ecsettel a kezemben megöregedni.”
(Az event linkje ITT.)
A cikk szerzője Szabó Patrícia (neszeszer.blog.hu), a szöveg és a képek a művész hozzájárulásával kerültek felhasználásra a blogon.
