A vármegye, latinul comitatus, a magyar közigazgatás alapvető területi egysége volt 1000-től egészen 1949-ig. 1949 után megyékre keresztelték át szovjet mintára az új Magyar Népköztársaságban a vármegyéket. Eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha újra vármegyékben élnénk, főispánok és alispánok rendezgetnék szerény életünket kis hazánkban.

Tegyük fel, hogy 2022-ben egy reggelre virradóan a megyék táblái eltűnnek, vármegyékre cserélik őket, de nem akármilyen módon. Addigra már elkészülnek a vármegyéket körülölelő várfalak, a négy égtájnak megfelelően egy-egy láncos kapuval és őrtoronnyal, kis vár formájú kőtáblán pedig a vármegye neve, illetve a vármegye feje, a főispán megnevezése cirádás betűkkel, természetesen megjelölve rajta az is, melyik királyunk által neveztetett ki a méltóságos úr. A toronyőr minden arra járót megkérdez a szándékáról, ugyan mi járatban a vármegyében, átkel rajta vagy tovább is maradna, van-e engedélye a törvényes belépésre, viaszpecséttel ellátott betekintési engedély vagy vármegye lakója plecsni, bármi, ami arra jogosítja, hogy a vármegye területére merészkedjen. Itt már a benzin is elfogyott, szóval gyalog vagy lóháton, az urizálók lovaskocsival közelítenek. A tél beköszöntével pedig egyre többen választják a lovasszánt is, mely szállító eszköz igen nagy népszerűségnek örvend a nemesség körében.



Az OKJ-s képzések átalakulnak, régi mesterségek újra divatba jönnek, kis inasok várják, hogy a mesterember keze alatt dolgozhassanak koszt-kvártélyért és a becses tudásért cserébe. A tűz ropog, a kutyák csaholnak, az asszonyok danolászva mennek a patakhoz a fehér lepedőket mosni, mosni. Csuda jó világ köszönt a népre!

Ne feledkezzünk meg a főispánról se. Ő beköltözik a pályázatokból fenségesre újított vármegyéjéhez tartozó kacsalábon forgó kastélyába, saját kiszolgáló személyzettel, istállókkal, jószágokkal, szántófölddel. Begyűjti a gabonát, a mesteremberek a legjobb munkáikat is beszolgáltatják a méltóságos úrnak. Néha lenéz magasan fekvő ablakából a pórnépre, elrendezgeti életüket, néhanapján meg is hallgatja őket, ünnepnap az, mert ritkán fordul elő, de legalább szólhat a paraszt az érdekében. 

A vármegyék mind saját hadsereggel rendelkeznek, mert rend a lelke mindennek. Bár a király választottja a főispán, azért a nemességnek is van némi joga válogatni a tisztségviselőket, így érdemes nemesi családba születned, ha következő életedet itt élnéd le. 

Ha külhonban is értékesítenéd termékedet, netán határvédelemre adnád fejed, akkor mindenképp a határispánság területén telepedj le. Onnan mindent lehet. 

Egy szó, mint száz, haladunk előre, de annál inkább hátrafele, a lovat is fordítva üljük meg, szóval érdemes nyitott szemmel járni, és alkalmazkodni, illetve újra értelmet nyer a játék, melyet oly sokan játszottunk gyerekkorunkban: Mesterségem címere... Szép új világ!