Ki ne hallott volna a nemrég nagy port kavaró botrányos rendeletről, melynek fókuszába migráns gyerekek aszfaltrajzai kerültek. Vajon kiket zavarhatott? Akkor is, ha a hírt később cáfolták. A sok-sok támogató és megannyi ellenvéleményen túl nézzük meg, mi késztette a zaklatott, hazájuktól távol kerülő, talajtvesztett gyermekeket arra, hogy a borzalmakat ilyen eszközzel adják ki magukból.

A rajz lélektani hatása
Számos kutatás bizonyította már, hogy a tudatosan elzárt, fájó vagy rémisztő érzelem, esemény, történés feltérképezésének célravezető eszköze a nonverbális kommunikáció tanulmányozása. Ide tartozik a rajz is. A rajzok megfigyelésével elénk tárul az ember, a gyermek lelkivilága, rejtett érzelmei és minden, amiről nehéz beszélni. Migráns gyerekek esetében a beszéd amúgy is korlátozott olyan országokban, ahol nem értik az anyanyelvüket. Természetes reakció tőlük, ha krétát ajándékoznak nekik, akkor a tudatalattiból az erőltetett menet és borzalmak után előkerülnek a kikívánkozó, feldolgozandó emlékek. A migráns gyerekek emlékei sajnos nem egy napsütéses zöld rét, aranyos állatokban bővelkedő erdő vagy egy szép napsütötte házikó, gondos kerítéssel, játszadozó pajtásakkal, hanem a háború, a veszteség, a bizonytalanság, az éhezés, a szomjúság és a halál... Nem kívánom egy gyereknek sem átélni egyiket sem azon okok közül, amiért most ők közöttünk vannak, elhagyták hazájukat. Nem mennék bele most a különbőző összeesküvés-elméletek valós vagy vélt tényeinek boncolásába, maradok csak a gyerekek rajzainál.